Na, szóval az van, hogy le kellene írnom, hogy mi is ez. De ezt is utálom. Minek írogatni? Olvassa el a bejegyzéseket, akit érdekel! Már most szólok, hogy a vesszőkkel és a központozással fölösleges cseszegetni, mert azt is utálom. A cseszegetést meg a központozást is.

Azzal kezdődött, hogy rájöttem, utálom Szávay Ágnest. Erről majd még úgyis írok. Aztán gondoltam, hogy ez nem eléggé kézenfekvő, mert ha ezt csak úgy benyögném baráti társalgás közben, akkor biztos lenne valaki, akinek el kellene magyaráznom. Mert miért is utálja valaki Szávay Ágnest? (Mondom, leírom...) Aztán magyarázni kellene, abból meg vita lenne, mert mit tehet arról Ági, hogy én azt gondolom, amit. Meg: "azért már letett valamit az asztalra", stb... Gondoltam, akkor inkább leírom, de akkor le kellene már írnom, azt is, hogy miért utálom az öntudatos kismamákat, meg mondjuk azokat, akik azt gondolják, hogy külföldön csak jobb lehet és "el kellene húzni innen a francba". Így tovább. Egye csak gyűlt a nagy magyar szenny, amit utálni tudok, ha nagyon akarom. Ezért lett ez a blog, meg azért, hogy vajon van-e más is akinek egy rugóra jár az agya, vagy csak felbosszantom a "zembereket".